Amikor türelmetlen vagy, amikor nem úgy jönnek össze a dolgok, a munkatársaidat kerülöd, amikor már csak a pénteket várod és azon veszed észre magad, hogy friss álláshirdetéseket böngészel a neten... Na! Akkor kell tökösnek lenni és bízni magadban annyira, hogy ne az időt húzd tovább, hanem a csíkot amilyen messzire és gyorsan csak lehet. 

Egy rosszul megválasztott munkahely vagy pozíció, (én már csak tudom) sajnos elég negatív hatással lehet nem csak a ledolgozott óraszámok alatt, hanem ránk ragadva mint egy energiavámpír visszük haza, kihat a társas kapcsolatainkra is, a gyerekeinkkel töltött estékre, a saját magunkról alkotott képet rombolja sőt, a megszokás csapdájába taszít minket.

De kinek kell ez? Ki az a nem normális aki ezt elviseli? Hát az olyanoknak érdekében áll mint nekem, akinek albérletet kell fizetni, telefonszámlát, bérletet és a bevásárlást is napi/heti szinten intézi...stb. Így ezért elgondolkozik rajta az ember, hogy mégis a mérleg melyik nyelve döntsön.

És akkor hol az igazság? Váltsunk, ne váltsunk? Maradjunk az álmunkat csak dédelgető szinten? Majd kihúzzuk valahogy? Figyelj, én elmondom ezeket a sorokat az első munkanélküliként töltött napomon gépelem, és köszönöm jól vagyok! Miért?

• Van időm!

Ez az a dolog, amivel mindenki ugyanúgy rendelkezik egy nap során mint a másik. Nos, amíg a rossz helyen vagy, addig ez csak "eltelik". Míg ha karrierépítésre adod a fejed, (vigyázat: csak akkor jöhet létre, ha kész terved van mivé akarsz válni) mind ez tartalmasan és feltöltődéssel jár. Adj magadnak belőle eleget, hogy megismerhesd magad, felkeress egy iskolát/tanfolyamot, vagyis fejlődj. Valahogy azt fogod érezni már az első naptól kezdve, hogy nem az a rutin fogja megszabni a napjaidat mint eddig. És ez lehet először rémisztő, mert az is de ez normális. A komfortzóna és te, jó messzire vagytok egymástól. Mert kikerülsz egy mókuskerékből és kialakíthatsz magadnak akár egy vidámparkot! Légy kreatív és használd fel jól!

• Pozitív gondolatok!

Nos, ez valljuk be, több mint elengedhetetlen. De szerintem ez már azelőtt rá tör az emberre mielőtt beadná a felmondó levelét. Ami azt bizonyítja, (és nem elég elégszer hangsúlyozd magadnak) hogy igenis bízol magadban, erős vagy, tiszteled magad, tudod, hogy a te utad nem itt van és rád valami sokkal de sokkal jobb vár. Érdemes ilyenkor (is) megerősítő hanganyagokat hallgatni, önéletrajzi/karrierváltó könyveket olvasni, hasonló szituációkon átesett emberekkel hosszasan, jókat beszélgetni akiknek példájukból sokat tanulhatunk. Ne hagyjuk, hogy elnyomjanak azok a gondolatok amik az emberek többségét megrohamozzák. Tartsuk tiszteletben a saját döntésünket, nem véletlenül érlelődik már bennünk ez egy ideje. 

• Hello New!

Na ez az, ami semmihez sem fogható érzés. Én is itt ülök, és csak mosollyal az arcomon tudok meglenni, kavarognak bennem az érzések ide-oda mert tudom, hogy valami lezárult így nincs más hátra mint egy egészen ÚJ dolog kezdete! Amit én már annyira várok, hogy kibontakozhasson! Aki szentimentális mint jómagam, azt mondom hagyja, hogy átjárják a búcsú, elengedés érzelmei és igenis "gyászolja" meg, ami már soha többet nem fog visszajönni az életébe. Mert ilyenkor az idő megszépíti az együtt töltött hónapokat/éveket, a gonosz megjegyzések is már csak halványan látszódnak, a munkatársakat :) és a megterhelő munkát. Élvezd, hogy egy egész tér szabadult fel a lelkedben, az életedben azért, hogy rátaláljatok egymásra az álmaiddal...

Legyen sok szerencsénk! :)